Mióta rátaláltam egy olyan blogra, amely csak és kizárólag cipőkkel foglalkozik, kicsit kezdem átértékelni a ma emberének cipőkhöz való vonzódását. Élénken emlékszem arra is, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt milyen hevesen magyaráztam valakinek, hogy egy kimunkált, kézzel készülő, Alexander McQueen csodacipellőt tulajdonképpen már művészeti alkotásként kellene értékelni, és vitrin mögött lenne a helye – tehát egy-egy ilyen csoda láttán remegni tud a lábam, zakatolni kezd a szívem és reszketni a kezem... Hogy ez normális, vagy sem? Valószínűleg nincs olyan, hogy normális, mindenesetre a cipő és a cipőválasztás mára messze több mint funkcionalitás, praktikum és kényelem – státuszszimbólum, vágyálom, egy új élet kezdete, egy új személyiség...
Minisorozatunkban fókuszba állítjuk a cipőt ilyen-olyan szempontok mentén. Legyen az tornacipő vagy akár 15 centis sarkú körömcipő. Mert cipő az kell! Nekünk is, a lelkünknek is, a lábunknak is.
(forrás és képek: formatmag.com)



0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése