A Vaslady című film az első hétvégén a bevételi listák élén zárt Nagy-Britanniában. A közönség szereti, dicsérik a főszerepben tündöklő Meryl Streepet is – persze, őt milyen szerepben nem szeretjük, a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-szobrot is hazavihette az alakításáért, és Oscar-jelölést is kapott –, egyedül a kritikusok nem elégedettek, gyengének tartják a forgatókönyvet. Magát David Cameront, a jelenlegi brit miniszterelnököt is megszólaltatták a premier kapcsán, aki úgy fogalmazott, hogy szerinte a film Thatcher leépüléséről, és nem egy „lenyűgöző kormányfőről” szól.
A Phyllida Llyod által rendezett film valóban a már öregkorban lévő Thatcher visszaemlékezéseiről szól, így gyakran szembesülünk a kissé szenilis, nem egészen beszámítható egykori miniszterelnöknő képével. Képzeletében időnként megjelenik elhunyt férje, aki minden eseményt és hírt kommentál, időnként afféle narrátorként is emlékeztetve Margaretet a múlt történéseire. Hallucináció ide-vagy oda, Thatcher igen ügyesen képes felidézni életének sorsfordító pillanatait, például az alsóházi választási küzdelmeit, oktatási miniszteri éveit, majd a miniszterelnökségért folytatott harcokat.
A legizgalmasabb részletek talán mégis azok, amelyek Maggie – ahogyan később a választói is hívták – gyökereiről szólnak, indulásának történetét mesélik el. Élelmiszerbolt-tulajdonos édesapja, aki a helyi politikában is vezető szerepre tett szert, komoly ösztönző erő volt a középosztályból kitörni vágyó lány számára. Mindenféle luxust megtagadtak a ház körül annak érdekében, hogy Margaret taníttatását támogassák, és meg is lett az eredménye: felvették az Oxfordra, ahová magával vitte édesapja filozófiáját: „Áldozd fel a mát egy jobb holnapért!”
A filmben több, markáns gondolat is elhangzik Nagy-Britannia egyetlen női miniszterelnökének szájából. Amikor egy hölgy megköszöni a rengeteg inspirációt, amelyet kormányzása éveiben adott neki, Thatcher frappánsan csak ennyit mond: „Akkoriban még arról szólt a dolog, hogy megpróbáltunk cselekedni, most már mindenki valakivé akar válni.” De a jelenkor politikájáról is komoly kritikát fogalmaz meg, mondván, a mai vezetők folyton csak ideákat és érzéseket akarnak eladni: „Ma azt kérdezik: hogy vagy? Nem azt, hogy mit gondolsz.”
Thatcher miniszterelnöksége egyben az első női miniszterelnököt hozta Nagy-Britannia számára – és egyelőre az utolsót is –, ami nem volt akadályoktól mentes. A film is jól megragadja a legfontosabbakat: az IRA akciói, a Falkland-szigeteki háború, amely során Argentínával küzdött meg a szigetország, vagy az ír terroristák által ellene elkövetett merénylet, amely nemcsak politikusi hivatására, de a magánéletére is kihatással volt.
A filmben hangsúlyos szerepet kap Thatcher életfilozófiája: sosem követte a tömeget. Már eljegyzésekor is leszögezte, nem belőle lesz a „tipikus háziasszony”, nem végzi teáscsészét mosogatva. A mozi záróakkordja ettől a gondolattól válik igazán érdekessé: Maggie szimbolikusan elengedi a férjét, aki emlékezteti: „Neked mindig ment egyedül is.” S lám, a reggelije után felkerekedik, hogy elmossa azt a bizonyos teáscsészét.
Thatcher 11 évig volt miniszterelnök, és úgy hagyta el a politika porondját, ahogyan fiatal konzervatív politikusként érkezett: emelt fővel. A Vaslady című film hitelesen rajzolja meg Nagy-Britannia eddigi egyetlen női és egyben leghosszabb ideig a tisztséget betöltő miniszterelnökét. Képet kapunk a szigetország 80-as éveiről, a brit kormányzat világpolitikában vállalt szerepéről, de mindenekelőtt annak a nőnek a sorsáról, aki nem volt hajlandó megválni kedvenc gyöngysorától még az ország vezetéséért sem.
(Február 2-től a mozikban. Forgalmazza a Budapest Film.)
Szöveg: Gönczi Petra
E tipikusan hollywoodi film lényegében fátylat borít Maggie Thatcher valódi politikai örökségére: a brit jóléti állam radikális leépítésére. Baloldali brit kritikusok erőteljesen bírálják e film történelmi hiteltelenségét. Mrs. Thather, Ronald Reagan amerikai elnökhöz hasonlóan országa gazdag elitje érdekében politizált, a közép-, illetve a munkásosztály életszinvonalának, a korábbi "társadalmi szerződés" teljes felrúgásával. Nagy Britanniában jelentős tömegek mai napig gyűlölik őt és mindazt, amit politikailag képviselt. Érdemes arról is elgondolkoni, vajon miért van, hogy ha egy női politikus véletlenül hatalomhoz jut, akkor tökéletesen idomul a férfiak által uralt politika világához. Maggi Thatcherről - az uralkodó Tory elitet kivéve - az embereknek legkevésbé női mivolta jut az eszébe, hanem elsősorban az a Tory politikus, aki annak idején az iskolatejet is elvette a gyerekektől. Meryl Streep aligha adhatja vissza a valódi, a történelmi Iron Lady-t. Persze erről nem a kitűnő szinésznő tehet, hanem a film forgatókönyve.
VálaszTörlés